Szervezet közlemény

West Haydenben

Rene West Haydenbe látogatott, ahol lakossági fórumot tartott, 1 $-os jegyárak mellett. A megye valószínűsíthető új kormányzója remek hangulatban érkezett meg a településre, ahol később sok százan jöttek el beszédére. Először reflektált Walter George piszkos rágalmaira, újfent nevetség tárgyává téve a kormányzót és alaptalan, hazug vádjait: „Azt hiszem, büszkék lehetünk a kormányzóra, aki korábban azt hitte, hogy az én 50 évemmel fiatalabb vagyok nála, aki még a negyvenes évei végét tapossa. Büszkék, még pedig azért, mert mostanra eljutott oda, hogy az 1952-es évszámból ki tudott vonni 10 évet, méghozzá helyesen. Szerinte az én konzervgyáram az amerikai hadsereg ellátásán gazdagodott meg. Nos, ez biztos igaz lenne, ha hadtápot dolgoznánk fel, teszem azt, húsféléket. A South West konzervgyár azonban a megye legtöbb embere számára köztudott, hogy a minőségi hazai, azaz Cook megyei gyümölcsöket dolgozza fel és konzerválja. Azt hiszem az európai fronton Walter George ritkán falatozott ananászt vagy papayát. A South West konzervgyár semmiféle kapcsolatban nem állt az amerikai hadsereggel, egész egyszerűen, mert nem olyan terméket árultunk, amire nekik szükségük volt. De ha még nem is lett volna így, vállalkozásom sajnos kis halnak minősül az amerikai óriás vetélytársakhoz képest. Labdába se rúghattam volna. Most, hogy a kormányzó kampányát sikerült sokadszorra is nevetségessé tenni, most hogy sokadszorra is bebizonyítottam, hogy Walter George egész egyszerűen gondolkodás nélkül hazudozik kampányaiban, ideje, hogy a szakmai részére is rátérjek.

Az 1952-es év költségvetésében több, mint 20 millió dollár lett elkülönítve a gazdaságok részére, ami a teljes éves költségvetés 25 %-a.  Ehhez képest hónapok eltelte után sem záporoznak a hírek a csodás cooki agráripar megtáltosodásáról. Mi történt emberek? Talán lehet a pénz még se oda folyt ahova kellett volna? Vagy csak nem annyi, amiről szó volt? Kérdezem Önöket, mint mezőgazdaságból élő kisebb település: Önök mennyi eredményét látták eddig a beharangozott aranykornak? Mennyi forráshoz jutottak, hogy új gépeket vehessenek, hogy csatornarendszert fejlesszenek? Lássuk be barátaim, Önöket átverték, nem először. Mostanra egyértelművé válhatott a városokban és vidéken egyaránt, hogy a kormányzó túlzó ígéretei csak az előválasztási küzdelmeknek szólt, ahol reménykedett benne, hogy a dolgos munkás réteget maga oldalára tudja állítani, ezzel kiütve engem a további küzdelmekből. De tervébe hiba csúszott, mert Önök átláttak rajta és a valódi szakemberre szavaztak, rám. Rám, aki tudja, hogyan lehet a megyét valóban a fejlődés útjára állítani. És amint átveszem hivatalom, az 1953-as évtől kezdve elkezdjük építeni Cook fényesen ragyogó jövőjét, kockáról kockára.'